Az uruguayi szupersztár-páros, vagy a legjobbját nélkülöző, célfociba foggal-körömmel kapaszkodó egyiptomiak jönnek ki jobban ebből a furcsa kavarodásból?

Az egyiptomi válogatott egy rendkívül veszélyes taktikát választott magáénak: tíz emberrel védekezni, mindenáron, és bízni egy kontrában. Ennek alapját a remek pressing, a labda és a labdás agresszív letámadása, és zavarba hozatala adja. A saját tizenhatosukra visszahúzódva, egy öt és egy négy emberes vonalat felhúzva – leparkolva a buszt -, ami néha 6 és 3 lesz, tömörülve, a labdásra folyamatosan kilépve, olyan feladat elé állították a sokkal esélyesebb uruguayiakat, amire nem is találták a megoldást. Ezzel viszont önmagukat szúrták lábon: ez a pressing rengeteget kivesz az emberből, és a 90. percben egyetlen, emberfelettit melózó játékos sem tudott olyan magasra ugrani, mint a pihentebb – vagy kevésbé megviselt – Giménez (épp úgy, ahogyan az Arsenal is kikapott a Bl-döntőben a Barcelona ellenében, hasonló okokból). Hiába dolgozott tényleg rendkívülien több egyiptomi is, például Fathy (hét sikeres szerelés, egy labdaszerzés), vagy Warda, hiába védett nagyokat El-Shenawy. Azzal ugyanis, hogy teljesen feladták a támadás építést, főképp mikor már láthatóan elkészültek az erejükkel, azaz az utolsó negyed órában, csak abban bízhattak, hogy Uruguay ugyanazt a töketlenkedést fogja folytatni, amit addig.

Uruguay ugyanis céltalanul, és pontatlanul játszott, a középpálya teljesen statikus és kiszámítható volt, nem tudtak mit kezdeni az elképesztő pressinggel, és jól szemlélteti, hogy a legnagyobb helyzeteik a váratlan, egy vagy két érintésből kidolgozott akciók voltak: Cavani két kapáslövése, vagy két passza Suareznek. És az még jobban szemlélteti, hogy Suarez nem szerzett gólt: sokat dédelgette a labdát, lassú volt, körülményes, és amikor mégsem, akkor pontatlan. Nem csoda hát, hogy a meccs végén két rögzített helyzetből születtek a legnagyobb helyzetek, és a gól is. Hiányoztak a pontos, komoly beadások, és a váratlan, gyors mozdulatok. A középpálya képtelen volt ennek állandósítására.

Összességében: az egyiptomiak nagyon szervezetten, összeszedetten, keményen védekeztek, és felélték magukat a végére. Ha viszont hasonlóan jól játszanak majd, kiegészülve Salahval, komoly esélyük lehet a továbbjutásra. Uruguaytól pedig ennél több kell: több klasszis, több váratlan húzás, több kreativitás.