Ha az üres székek halmaza nem elég hatásos visszajelzés a Fifának, akkor az efféle mérkőzések azok kellenének, hogy legyenek.

 A találkozó sokkal jobban indult, mintsem bárki várta volna. Pörgős, hajtós kezdés Marokkótól, nagyobbnál nagyobb helyzetek, mintaszerű „gegenpressing”, letámadás, labdaszerzés, agilis, robbanékony támadók, szólók, cselek. Aztán az addig tíz emberrel védekező Irán egy gyors kontra végén – kb. négy érintésből a félpályától a kapuig – hasonlóan gyámoltalan befejezést mutasson be a játékos. Kezdve a marokkói lufttal, át a pontatlan passzokon, egészen a teljesen érthetetlen lövésekig. Mert hiába védekezik jól, és szűkíti a területeket az iráni válogatott, egyrészről nagyon messze helyezkednek az ellenfél játékosaitól, emiatt is volt annyi szabálytalanság, egyszerűen elkéstek, a helyzeteket nem ők akadályozzák meg, hanem a marokkóiak önmaguk. és ez elmondható a másik oldalról is. Ez a mérkőzés az ügyetlenkedések másfél órája volt. Lehetne beszélni arról, miként törhető fel a tömörülő, fegyelmezett iráni védelem, ahogyan arról is, hogyan nyerhet Irán. Csak épp teljesen felesleges: mert ezek a játékosok – vagyis nagy részük – egyszerűen, ma ügyetlenek voltak. Azok is, akiktől sokat várt volna a közönség, és azok is, akiktől semmit. Rossz átvételek, rossz labdavezetés, pocsék passzok, ütemhibák, és még sorolni lehetne. És a kérdés tényleg az: ez vajon elég visszacsatolás-e a Fifának, hogy nem feltétlenül kellene annyira erőltetni a negyvennyolc csapatos tornát. Mert ebben a harminckettes mezőnyben is bőven akadnak olyan alakulatok, amelyek játéka igencsak megkérdőjelezhető nívóval bír. És ez egy szűk keret. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha tizenkét csapattal több lesz majd. Az érdektelenség így is tapintható…

Ahogyan az előző mérkőzésen az uruguayi válogatottnak, úgy a marokkóiaknak is a váratlan megoldásokat kellett volna keresniük. Kapáslövéseket, tovább erőltetni a széleket, jobban érkezni a kapu elé, stb. Hiába kísérte jól a középpálya a támadásokat, hiába voltak akár ugyanannyian, mint az ellenfél. Tessék-lássék módon voltak ott, vagy, ha tettek is valamit, azt is ügyetlenül. Épp úgy, mint az irániak. Megérdemelt lett volna az egy pont mind a két csapatnak: ugyanannyira voltak falábúak ma a felek. Egyik se volt kevésbé rossz. Másképp alakult, ismét.