Az oroszországi világbajnokság utolsó csoportmeccsein mindenkinek volt mit bizonyítania: egyeseknek sikerült, míg mások megbuktak.

A szív vagy a zsenialitás? Szinte az egész VB-ről elmondható, hogy e kettő szembenállása határozza meg a mérkőzéseket, de a legjobb példa erre az argentin és az izlandi válogatott összecsapása volt.

A francia, a dán, a perui és az ausztrál válogatott első körös mérkőzései.

Úgy tűnik, kitart a portugál-szerencse ezen a világversenyen is.

Ha az üres székek halmaza nem elég hatásos visszajelzés a Fifának, akkor az efféle mérkőzések azok kellenének, hogy legyenek.

Az uruguayi szupersztár-páros, vagy a legjobbját nélkülöző, célfociba foggal-körömmel kapaszkodó egyiptomiak jönnek ki jobban ebből a furcsa kavarodásból?

Mindentől függetlenül, ez a nyitómérkőzés semmi másra nem volt jó, mintsem, hogy mindenki láthassa, milyen kellemetlenül érezte magát Gianno Infantino a két ország vezetője közt. Mert a mérkőzés nem vonta magára az ember figyelmét.