Vélemény a Franciaország-Argentína nyolcaddöntőről.

 Az, hogy az argentin válogatott egyáltalán túlélte a csoportkört, nos, már magában meglepetés, de az, hogy e két csapat összecsapása ilyen fluktuáló és pörgős lesz, sok góllal és helyzetekkel, szerintem még nagyobb.

Mert eddig a francia alakulat sem mutatott semmit: a csoportkörök alatt szenvedősen, körülményesen és dadogva játszottak, a dánok elleni meccsre pedig gondolni sem akarok. És most farkasszemet néztek egy lesajnált, már hazaküldött, és valójában ténylegesen pocsék argentin csapattal.

Érdemes az elején leszögezni: ez a meccs mindvégig a franciák kezében volt. Mindent ők alakítottak, átengedték a területet a korai vezetés tudatában, jól zártak, rendre odaértek mindenhová, és az öreg, valamint körülményes ellenfél mögé belőtt labdákkal Mbappé remekül el tudott szórakozgatni. Legalábbis a terv ez lehetett, ámde felülírta ezt egy jól eltalált lövés, attól a Di Mariától, aki eddig – akárcsak a franciák – semmit sem mutatott és inkább csak szenvedett. Az elkényelmesedett, vagy inkább takaréklángon égő gallokat pedig elkerülte a szerencse. Mert azt ki lehet jelenteni, hogy mindkét argentin találat inkább szerencsés volt, mintsem tudatos – akár az elsőre is ezt lehet mondani, de a második, Mercado góljáról mindenképp. És amint ez bekövetkezett, a franciák váltottak, rúgtak hármat kb 20 perc alatt, és vége is volt a meccsnek.

Mert ez az argentin csapat kolosszális bukta. Nem elég, hogy egyik belső védő sem feltétlenül a remek helyezkedésük, gyorsaságuk miatt híres, előttük egy olyan Mascheranonak kellene szűrnie, aki úgy mozog a pályán, mintha legalább hatvan éves lenne. Egyértelmű volt tehát, hogy a gyors és fiatal francia csapat megeszi őket reggelire. És még csak megváltást sem várhattak senkitől Otamendiék, hiszen sem Banega, sem Perez nem tudta tartani a lépést, nemhogy Mbappéval, még Pogbával vagy Kantéval sem. És aztán jött a zseniális húzás: ahelyett, hogy a fürge támadókra koncentrálnánk, és próbálnánk megoldást találni a semlegesítésükre, inkább hozzuk be a félidőben Faziot, a majd kétméteres, lassú és körülményes védőt, hogy Giroud-val birkózzon. Nem elég, hogy a háromfős középpályán eddig is úgy hatoltak át a franciák, mint ha ott sem lenne, hozzuk le Perezt, helyére tegyük be Aguerot. Mert nem az a baj, hogy nem jut labda előre, hanem, hogy nincs, aki berúgja őket, nem? Nem. Az, hogy Mascherano és Banega középpálya-tengely egyszerűen életképtelen, szerintem a sarki trafikos néni is észreveszi. Sebaj. Akkor toljuk fel a vonalakat, mert, hát, támadni kell, nem számít, hogy eddig is szétfutottak minket a franciák. Majd most több helyük lesz rá. Nem az argentinokon múlt, hogy nem hatot kaptak. Még csak azt sem lehet elmondani, hogy legalább a harmadik gól kidolgozott lett volna: mert az, hogy Aguero gólt fejel a Varane-Umtiti kettős dacára, kíváncsi vagyok, mekkora odds lett volna erre.

Már az alapötlet, hogy Messi középcsatárként kezd, értelmezhetetlen volt, ahhoz pedig, hogy a hamis kilences poszt jól működjön, olyan backup, vagyis középpálya, és/vagy szélsők kellenek, akik gólt tudnak szerezni. De ehhez kellenek kényszerítők, jó beindulások és indítások, és a többi. De nem voltak, és a leggyakoribb forgatókönyv az volt, hogy Messi megkapta, majd passzolt volna, de nem volt előtte senki, akit megjátszhatott volna, hiszen neki kellett volna ott lennie. Kabaré. Ez az argentin válogatott, ez a játékrendszer(telenség), önmaguk karikatúrájává változtatta őket.

Megérdemelték a franciák a továbbjutást, és az argentinok is, hogy kizúgtak. Csak tudnám, miért derogáló manapság beadásokkal próbálkozni…